Zeneszerzés
Operák, kamaraművek, zenekari darabok és színpadi átdolgozások. Munkáiban a klasszikus formanyelvet a kortárs színház és a populáris kultúra hangjaival köti össze.
Szüts Apor (1993, Budapest) magyar zongoraművész, zeneszerző, karmester, művészeti vezető. A Virtuózok komolyzenei tehetségkutató nyolc éve alatt vált országosan ismertté; azóta a klasszikus és a kortárs zene határterületein dolgozik.
Zongoristaként indult, de már a Virtuózok színpadán vezényelte saját szerzeményét. Azóta operát, kamaraműveket és nagyzenekari darabokat komponál, és rendszeresen készít nagy visszhangot kiváltó átdolgozásokat — köztük a RockGiovanni című produkciót.
Ma a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) zongoristája és zeneszerzője (karmestere), a BDZ Kamaraműhely művészeti vezetője és zongoristája, valamint a Budapesti Akadémiai Kórustársaság (BAK) karigazgatója; és rendszeresen fellép szólistaként és karmesterként Magyarország vezető koncerttermeiben.
„A zene számomra nem hivatásként kezdődött, hanem természetes állapotként. Gyerekként ott ültem a zongoránál, és egyszerűen utánoztam anyukámat. Nem döntés volt. Ösztön. Később rengeteget tanultam, de valójában már jóval azelőtt éreztem, hogy ezen keresztül tudok igazán létezni. Nem vagyok az az ember, aki könnyen beszél az érzéseiről. Sokszor egy zeneműben mélyebben élem át a szeretetet, a veszteséget, az örömöt, a reményt, mint szavakon keresztül. A zene lett az a nyelv, amin a legőszintébben tudok kapcsolódni a világhoz és másokhoz. Talán ezért áll hozzám olyan közel az amatőr zenélés. Aki egy hosszú nap után leül a zongorához, csatlakozik egy kórushoz, azt nem a hivatás, nem az elismerés vezeti, hanem valami egészen tiszta: a zene szeretete. Ebben számomra van valami egészen különleges. Olyan ez, mint amikor egy turista először megáll a Szent István Bazilika előtt, hosszan nézi a részleteit, rácsodálkozik. Aki mellette él a Hercegprímás utcában, talán már fel sem néz rá. A hivatásos zenész ismeri a mesterséget, a szabályokat, a szerkezetet, de közben könnyű elveszíteni azt a fajta rácsodálkozást, amelyből minden művészet ered. Ezért is próbálom mindig megőrizni magamban azt a nézőpontot, ahonnan elindultam. És persze tudom, hogy ezt a fajta rácsodálkozást, az őszinte szeretetet a professzionális embernek mindig nagyon nehéz fenntartani, de ezért szoktam azt mondani, hogy a zenész számomra kicsit olyan, mint egy apostol. Nem a forrás, nem a teremtő, hanem közvetítő. Óriási felelősség, hogy ne keverjük össze magunkat azzal, amit közvetítünk. Én nem birtokolni szeretném a zenét, hanem szolgálni. Kapcsolatban maradni valamivel, ami nálam nagyobb, és amit soha nem lehet teljesen birtokolni. Előadóként, karmesterként, zeneszerzőként, zongoristaként számomra ez a feladat, és ez a legfontosabb. Ez az én ars poeticám.”
Operák, kamaraművek, zenekari darabok és színpadi átdolgozások. Munkáiban a klasszikus formanyelvet a kortárs színház és a populáris kultúra hangjaival köti össze.
Szólóestek, versenyművek és kamarazenei fellépések. Repertoárja Bachtól kortárs magyar szerzőkig ível.
Színházi és koncertdirigálás, saját zeneszerzői anyaggal és klasszikus programokkal egyaránt.